Lajos, II., Jagelló (Buda, 1506. júl. 1.-Mohács, 1526. aug. 29.): magyar és cseh király. - II. (Jagelló) Ulászló m. kir. (ur. 1490-1516) és Candalei Anna fr. hgnő fia. Koraszülött volt, az akkori orvostud. csodájaként tudták életben tartani. Székesfehérvárt 1508. VI. 4: m., Prágában 1509. V. 11: cseh kir-lyá koronázták. Nevelői: →Balbi Jeromos prép. és →Piso Jakab. Az 1491. XI. 7: kötött, 1506. III. 20: megújított házassági szerződés (→Jagelló-Habsburg családi szerződés) értelmében a bécsi királytalálkozón 1515. VII. 19: eljegyezték Habsburg Mária hgnővel [I. Miksa ném-róm. cs. (ur. 1493-1519) unokájával, Fülöp ausztriai főhg. leányával, V. Károly ném-róm. cs. (ur. 1519-58) és I. (Habsburg) Ferdinánd testvérével]. Apja 1516. III. 13-i halála előtt Bakócz Tamás esztergomi érs-et, Bornemissza János budai várnagyot és György brandenburg-ansbachi őrgr-ot jelölte ki gyámjának. A gyámok nevelését elhanyagolták, esztelen fényűzés közben semmittevésre szoktatták, a kincstartók hűtlen kezelését elnézték, a kir. javakat a sikkasztó Szerencsés Imre kincstartó, a Fuggerek és Thurzók közreműködésével elherdálták, mindezt pénzhamisítással tetézvén Mo-ot pénzügyi összeomlásba vitték. A gyermek ~ nem tudta megakadályozni a Báthory nádor és Szalkay prím. vezette bárói és a Werbőczy István vezette köznemesi párt országvesztő vetélkedését. 1520. XII. 11: Innsbruckban meghatalmazottai megkötötték házasságát Máriával, 1521. XII. 11: nagykorúsították, 1522. I. 13: egybekelt Máriával. A korszak kulcskérdése volt, miként tartható meg a →délvidéki végvárrendszer. A háborúpárti udvari álláspont mögött Róma törökellenes pol-ja, a Ny-i segélyígéretek, ill. az a fölismerés állhatott, hogy békében gyorsabban szétesik a m. határvédelem, mivel ekkor jobban érvényesült az egyre nyomasztóbb török erőfölény. 1517-18: a török fegyverszüneti javaslatok m. elutasítása következményeként a török sikertelenül ostromolta Jajcát és Nándorfehérvárt, 1519. IV: békét kötöttek 3 évre, de ezután esett el Beriszló Péter horvát bán és veszprémi pp. Szlavóniában. ~ rossz tanácsadói javaslatára 1520. XII: elfogatta I. (Nagy) Szulejmán szultán (ur. 1520-66) követét, Berhamot, aminek ürügyén a szultán 1521: elfoglalta VII. 7: Sabácot, VII. 11: Zimonyt (a várost VII. 4. k. fölgyújtották), Titelt és VII. 28: Szalánkemént, VIII. 28: Nándorfehérvárt, miközben a főúri és köznemesi párt egymással viaskodott. A megáradt Száva VII. 19: szétszaggatta a szabácsi tör. hajóhidat, megakadályozva a fősereg átkelését. A p. küldöttek a védelem szervezésében nagy szerepet játszottak, főleg 1523: Antonio Burgio p. nuncius, aki p. segélyből katonákat fizetett. 1524. IX: a tör. elfoglalta Szörénytornyát, 1525. V. 7: a rákosi gyűlésen a belső ellentétek megmaradtak, a köznemesség VI. 24-i →hatvani országgyűlésétől megrettent ~ a főúri párt mellőzésével beleegyezett Werbőczy nádorrá választásába, de titokban a VII. 6. után a hatvani végzések megsemmisítésére alakított →Kalandos Társaságot támogatta. Mivel elutasította I. Szulejmán óhaját, hogy a török sereg szabadon átvonulhasson Horváto-on át Bécs irányába, közelivé tette a tör. támadást. Nem lévén begyakorolt, fölszerelt hadserege, a VII. Kelemen p. (ur. 1523-34) küldte 50 ezer arany kései segítség volt. I. Szulejmán 1526. VII. 2: átkelt a Száván, VII. 27: bevette Péterváradot, VIII. 8: Újlakot, Erdőd, Eszék őrsége harc nélkül átadta a várat. ~ VIII. 5: a paksi táborból általános fölkelést hirdetett, eredménytelenül. A Tomori Pál vezette m. hadaknak VIII. 29: a →mohácsi csatában a tör. föltartóztatása nem sikerült, a vereség láttán ~ menekült, a megáradt Csele patakon átugratva leesett lováról s a patakba fulladt (Szerémi György szerint Szapolyai György ölte meg Szekcsőn). Holttestét apródja, Ulrich von Zeiden X. közepén találta meg, Székesfehérvárt temették el; páncélját a M. Nemz. Múz. őrzi. ~sal kihalt a mo-i Jagelló-ág. 88

Századok 1869:200. (Kápolnai P. István: ~ kir. arcképe); 1887:72. (Kropf Lajos: Mária m. kirnénak, ~ nejének arcképe); 1893:544. (Erdélyi László: Szerémi emlékiratainak függeléke, az «Epistola flebilis» mégsem Szerémi munkája), 731. (Erdélyi László: Szerémi emlékiratainak függeléke), 819. (Szádeczky Lajos: Ki írta a L. kir. haláláról kesergő levelet? Válasz Erdélyinek.); 1894:62. (Erdélyi László: Még egyszer Szerémiék kesergő leveléről. Újabb feleletem Szádeczky úrnak.), 69. (Szádeczky Lajos: Válasz Erdélyi úr 3-ik «kesergő levelére»); 1903:183. (Takáts Sándor: ~ kir. fia); 1911:553. (Szabó Dezső: Válasz Szekfű Gyulának «A m. ogy-ek tört. II. Lajos korában» c. kv. bírálatára) - Oláh Miklós, ~ és Mária kirné titkára, utóbb m. orsz. cancellár, esztergomi érs. és kir. helytartó levelezése. Közli Ipolyi Arnold. Bp., 1875. - Fraknói Vilmos: ~ kir. és udvara. Uo., 1878. - Arras, Paul: Regestenbeiträge zur Geschichte König Ludwigs II. von Ungarn und Böhmen. Bautzen Ostern, 1893. - Frangepán: Nagy L. m. kir. élete. Uo., 1908. - Szabó Dezső: A m. ogy-ek tört. ~ korában. Bp., 1909. - Ortvay Tivadar: Habsburg Mária és férje, ~ m. kir. kat. igazhívőségének kérdése. Uo., 1913. - Uő: Mária, ~ m. kir. neje. Uo., 1914. - Fógel 1917. - Martin Aurél: ~ m. követsége a wormsi birod. gyűlésen. Bp., 1926. - Mohácsi emlékkv. Szerk. Lukinich Imre. Uo., 1926. - Neusidler Jenő: Mohács. Miként halt meg ~ kir.? Nagykanizsa, 1926. - MÉL II:15. - Mohács emlékezete. Bp., 1976. - Perjés Géza: Mohács. Uo., 1979. - Végh 1990:89. - Királyok kv-e 1997:86. Arck.

Lajos, II., Német, Karoling (804 k.-Frankfurt am Main, 876. aug. 28.): keleti-frank király. - Jámbor Lajos frank cs. fia. 817: a birod. fölosztásakor apjától Bajoro-ot kapta. 830-tól testvéreivel (Lothár, Pippin, Kopasz Károly) többször lázadt apja ellen. Annak halála (840) után a Rajnától K-re fekvő ter-ek ura, amit 843. VIII: a →verduni szerződés is megerősített, s kiegészítette Worms, Mainz és Speyer vidékével. 870: egyezménnyel megszerezte K-Lotaringiát, de a cs. korona Kopasz Károly birtokában maradt. Pol-ja a keleti-frank állam megerősítésére és az uralma alá került germán törzsek (bajor, szász stb.) összetartozása tudatának fölkeltésére irányult. Állama a kk. ném. császárság előzménye. Ba.J.

Meyers XV:296. - Stern-Bartmuss 1963:146. - Schulze 1987:308.